30 nap loliban: Milyen voltam, mielőtt loli lettem

Mindig is odavoltam a szép ruhákért, gyerekkoromban beöltöztem a nagyi által őrizgetett csodákba és "csipkéztünk" (ez azt jelentette, hogy én votlam Csipkerózsika, ő meg az összes többi szereplő :D). Később volt egy indián korszakom, de mihelyt elkezdtem nőiesedni, otoménak besorolható cuccokban jártam és sminkeltem nyáron. És odavoltam a naaagy, krinolinos ruhákért. Már fősulira jártam, mikor lett egy ilyen estélyim, bár eddig egyszer vettem fel, akkor is abroncs nélkül, a MüPába Az istenek alkonyára. Aztán tavaly jött komolyabban a loli, úgy szeptembertől számítom. Akkor már tudtam, hogy nemcsak rózsaszín, halványkék és fekete ruhák léteznek, és hogy a fekete fehér csipkével valamivel jobban kerülendő a pestisnél, kivéve, ha jó a csipke (de még úgy se tetszik, maximum egy vénkisasszony nevelőnő hordana ilyet).

Lentebb egy nyári ruhás kép meg egy Ringes (naná, bepofátlankodtam az öltözőkhöz gratulálni) Alan Titusszal (Wotan!):