Ez most nem loliposzt, de valahová le kell írnom.
Peter Hoffmann egy csodálatos hőstenor volt, az 1976-os botrányos, majd klasszikussá nemesedett Chéreau-Ring Siegmundja és egy ideig vezető Wagner-tenor. Sajnos, már régóta Parkinson-kórtól szenvedett. De fénykorában nem volt nála vonzóbb, eszményibb Siegmund, és azóta se nagyon van.
Részlet a legendás Chéreau-féle Walkürből, Todesverkündigung
Nagyon jó rendezés volt amúgy. Kidobálta a sok mitikus sallangot, szárnyas sisakokat, pátoszt, és az egészet egy késő 19. századi polgári/munkás környezetbe helyezte, az ipari forradalom idejére. Akkoriban óriási felháborodást keltett, mai szemmel egészen békebelinek tűnik. Fő erénye, hogy az ágáló istenek és félistenek emberivé, szerethetővé válnak. Kedvenc Wotanom is ebben az előadásban van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése