Februárban megyek nézni élőben, most bemelegítésként előástam a bécsi verzió dvd-jét. Újra. Tudni kell, hogy nem egy lolis opera, férfiak angstfestje egy hadihajón, yaoi ezerrel, mindenki a szexi baritont akarja. Nagyon rosszul végződik, amennyiben a Gonosz Feketében Grasszáló Basszus addig áskálódik a srác ellen, míg mindketten meg nem halnak. A tenor közben emós áriákban szenved, de a világon semmit se tesz, hogy megmentse a hőst. Akibe amúgy szerelmes. Egyszer rendezhessem meg, nálam a végén besétálna a tengerbe.
Na ezt Bécsben minimáldíszletekkel, túlcsicsázott jelmezekkel (azé' nem kéne mindenkinek admirálisi díszruhában futkosni, főleg, hogy egy darab admirális nincs az operában) és hál'istennek remek énekesekkel hajtják végre.
Elsőre azt mondtam, Bo Skovhus rémes. Hangilag még mindig középszerű, de a játékát másodjára hihetőbbnek láttam. Fiatal, ártatlan, naiv, nagyon jól tolja a bociszem effektust. Billyhez végül is nem kell sok. Szép lírai bariton (ez hiányzik), jó külső, jó kiállás...
Ami nagyon szépen átjön nála, az a kapitány iránti imádata. Ha tehetné, állandan ölelgetné és védelmezné...
Neil Shicoff (februárban is ő lesz) mint világfájdalmas, bűntudattól gyötört kapitány tökéletes. Ő persze színésznek is nagy, nemcsak énekesnek. Szenvedős karakterekben abszolút mester.
Eric Halfvarsonnál pszichopatább fejű basszus nem létezik, úgyhogy eszményi főgonosz. Karcos, fekete Wagner-hang, hatalmas színpadi jelenlét (pedig alacsony, de kompenzálja hanggal), árad belőle a rosszindulat. Külön riszpekt, amiért a rohadt hosszú hadbírósági tárgyalást végigfekszi a színpadon "holtan".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése