Legkirályabb bosszúállók

Csak úgy eszembe jutott, hogy már régóta akartam ilyen listát írni :D


1. Harmonika (Charles Bronson játszott sok Zs kategóriás szarban is, de ezért mindent megbocsátok neki)
2. Inigo Montoya (Hello. My name is Inigo Montoya. You killed my father. Prepare to die.)
3. Mattie Ross (nem találtam videót az új film nagy lövöldözéséről)
4. A Menyasszony (imádom ezt a jelenetet, annyira stílusos, a zene meg megkoronázza)
5. Ahab (nincs... a Patrick Stewartos verziót nem találom youtube-opn, a régi meg elég gagyin néz ki)

Gaiman: Amerikai istenek

Ez határozottan nemloliposzt, de most fejeztem be. Hajnali négykor, mert nem bírtam letenni az utolsó 100 oldalnál.

Gaimant talán nem kell bemutatni, varázsló a fickó, egészen egyedi dolgokat ír. Ez az a fajta könyv, ami sajátos világba repít, mint A Mester és Margarita vagy a Száz év magány. Lehet agyalni, hogy akkor ez most urban fantasy, mágikus realizmus, mítosz vagy posztmodern mese, esetleg mindezek szatirikus dekonstrukciója (ez most rém magyartanárosan hangzott), de lényeg, hogy kurvajó könyv. Ha van kortárs szerző, akinek Nobel-díjat adnék, az (Eco és Pratchett mellett) Gaiman lenne. És mindezt úgy, hogy a bonyolult, szimbólumokkal és mitológiai cuccokkal telenyomott sztori élvezetes és érthető (jó, én ismerem pl. a skandináv és az egyiptomi mitológiát, de sok olyan isten szerepelt benne, akikkel még nem találkoztam).

Hatalmas film lehetne belőle, de csak ha Gaiman maga írná a forgatókönyvet, beleszólna a szereposztásba (nagyágyúkat a kis szerepekre is) és egy tehetséges fickó rendezné.

(Első találkozásom Gaimannel egy kölcsönkapott Tükör és füst volt. Abban is a Hó, tükör, almák c. novella. BETEEEEEEG. Utána az ember eléggé másképp néz a Hófehérkére. A legjobb novellája szerintem A gyilkosság misztériuma. Na, az se egy hétköznapi sztori.)

Nem egy loliable szerző, viszont van egy sajátos, sötét humora. :D

Nemloliposzt: Billy Budd

Februárban megyek nézni élőben, most bemelegítésként előástam a bécsi verzió dvd-jét. Újra. Tudni kell, hogy nem egy lolis opera, férfiak angstfestje egy hadihajón, yaoi ezerrel, mindenki a szexi baritont akarja. Nagyon rosszul végződik, amennyiben a Gonosz Feketében Grasszáló Basszus addig áskálódik a srác ellen, míg mindketten meg nem halnak. A tenor közben emós áriákban szenved, de a világon semmit se tesz, hogy megmentse a hőst. Akibe amúgy szerelmes. Egyszer rendezhessem meg, nálam a végén besétálna a tengerbe.

Na ezt Bécsben minimáldíszletekkel, túlcsicsázott jelmezekkel (azé' nem kéne mindenkinek admirálisi díszruhában futkosni, főleg, hogy egy darab admirális nincs az operában) és hál'istennek remek énekesekkel hajtják végre.

Elsőre azt mondtam, Bo Skovhus rémes. Hangilag még mindig középszerű, de a játékát másodjára hihetőbbnek láttam. Fiatal, ártatlan, naiv, nagyon jól tolja a bociszem effektust. Billyhez végül is nem kell sok. Szép lírai bariton (ez hiányzik), jó külső, jó kiállás...
Ami nagyon szépen átjön nála, az a kapitány iránti imádata. Ha tehetné, állandan ölelgetné és védelmezné...

Neil Shicoff (februárban is ő lesz) mint világfájdalmas, bűntudattól gyötört kapitány tökéletes. Ő persze színésznek is nagy, nemcsak énekesnek. Szenvedős karakterekben abszolút mester.

Eric Halfvarsonnál pszichopatább fejű basszus nem létezik, úgyhogy eszményi főgonosz. Karcos, fekete Wagner-hang, hatalmas színpadi jelenlét (pedig alacsony, de kompenzálja hanggal), árad belőle a rosszindulat. Külön riszpekt, amiért a rohadt hosszú hadbírósági tárgyalást végigfekszi a színpadon "holtan".