Nemloliposzt: Billy Budd

Februárban megyek nézni élőben, most bemelegítésként előástam a bécsi verzió dvd-jét. Újra. Tudni kell, hogy nem egy lolis opera, férfiak angstfestje egy hadihajón, yaoi ezerrel, mindenki a szexi baritont akarja. Nagyon rosszul végződik, amennyiben a Gonosz Feketében Grasszáló Basszus addig áskálódik a srác ellen, míg mindketten meg nem halnak. A tenor közben emós áriákban szenved, de a világon semmit se tesz, hogy megmentse a hőst. Akibe amúgy szerelmes. Egyszer rendezhessem meg, nálam a végén besétálna a tengerbe.

Na ezt Bécsben minimáldíszletekkel, túlcsicsázott jelmezekkel (azé' nem kéne mindenkinek admirálisi díszruhában futkosni, főleg, hogy egy darab admirális nincs az operában) és hál'istennek remek énekesekkel hajtják végre.

Elsőre azt mondtam, Bo Skovhus rémes. Hangilag még mindig középszerű, de a játékát másodjára hihetőbbnek láttam. Fiatal, ártatlan, naiv, nagyon jól tolja a bociszem effektust. Billyhez végül is nem kell sok. Szép lírai bariton (ez hiányzik), jó külső, jó kiállás...
Ami nagyon szépen átjön nála, az a kapitány iránti imádata. Ha tehetné, állandan ölelgetné és védelmezné...

Neil Shicoff (februárban is ő lesz) mint világfájdalmas, bűntudattól gyötört kapitány tökéletes. Ő persze színésznek is nagy, nemcsak énekesnek. Szenvedős karakterekben abszolút mester.

Eric Halfvarsonnál pszichopatább fejű basszus nem létezik, úgyhogy eszményi főgonosz. Karcos, fekete Wagner-hang, hatalmas színpadi jelenlét (pedig alacsony, de kompenzálja hanggal), árad belőle a rosszindulat. Külön riszpekt, amiért a rohadt hosszú hadbírósági tárgyalást végigfekszi a színpadon "holtan".

Les Mis lolisítás

Ó, basszus, kellett nekem a fanfiction.neten megnézni a Les Mis-szekciót. Hónapok óta hanyagoltam, erre rám zúdult egy rakás lökött paródia (meg a kötelező Javert-angst, komolyan, ezek a ficek klónozással szaporodnak).

És ettől rájöttem, hogy ez egy loliparadicsom. KisCosette gyászruhája 100% Kurololi, Felnőtt Cosette tökéletes Aristocrat, a cukifiúk a barikádon édes kodonák/dandyk, és úgy általában kell nekem egy Les Mis-témájú print! Meg egy francia övszalagos-masnis ruha. Zászlót lengető Enjolras is legyen rajta. Meg Gavroche. Meg 24601 a brandlogó helyén.

Ok. Ki akar Guro!Kodona!Éponine fanartot, amint a barikádon haldoklik ezerrel? :D

Továbbá keresek bátor vállakozót, aki lebeszélné Javert-t az állandó fekete/sötétszürke koordikról és felöltöztetné OTT sweetbe. Masnival. Ha az illető megússza élve, majd látogatom a börtönben. :D

Loliernyő

Kissé béna kép, de a lényeg látszik. Fodros! Apró fekete pöttyök vannak rajta.

Muffinok

Első muffinkísérletem :D Végre valami lolis süti.

Antiloli érdeklődési köreim

Mert ugye az ember nem kizárólag cuki dolgokkal tölti idejét, még ha loli is...

1. Kemény, karcos viking metál. Imádom az olyan számokat, amik szövege nagyjából a "kill, battle, war, steel, sword, hammer, Odin, Valhalla" szavak kombinációiból áll és ehhez zúzós zene van.

2. Jó mocskos, naturalista, műfajromboló olasz westernek és Peckinpah-westernek. Sok vérrel, gazember szereplőkkel és árulással. (Az elegáns, vasalt ruhájú, hatvanas úriember westernhősök elmehetnek a fenébe.)

3. Háborús filmek. Mer' az jó, meg általában viharvert pasik vannak bennük, nem nyafka tinibálványok.

4. Britten-operák. Határozottan nem a kawaii kategória, de slashrajongóknak maga a mennyország...

5. Hitchcock.

Secret Santa és töprengés

Na, mivel úgy látom, úgyis mindenki kibontotta az övét, én is beírom. Egy nagyon édes kis HRE/Chibitalia gyurmaszobrot kaptam Lianitól, annyira cuki <3. Még egyszer köszönöm!


Közben a munkahelyen is megvolt a Secret Santa, kaptam két gyönyörű hajcsatot, az egyik bordó és csipkeszerű (valójában valami fémféleség), és egy édes kalapos hóembert, van keze-lába és ülni is tud. Olyan, mint az Óz Madárijesztője. Meg egy helyes rénszarvasfej karácsonyfadíszt.



Töprengés: vajon a mori girlbe beleférne az indiánlányos kinézet (copfok, fejpánt, rojtok)? Gyerekkorom óta nagy indiánmániás vagyok, épp mostanában olvastam újra a Winnetout, hát W. és Old Shatterhand párosához képest Kirk/Spock délutáni gyermekmatiné. (Vajon mér nem kellett Winnetou csini kishúga Old S-nek? Na? Na? :D)

Peter Hoffmann emlékére

Ez most nem loliposzt, de valahová le kell írnom.

Peter Hoffmann egy csodálatos hőstenor volt, az 1976-os botrányos, majd klasszikussá nemesedett Chéreau-Ring Siegmundja és egy ideig vezető Wagner-tenor. Sajnos, már régóta Parkinson-kórtól szenvedett. De fénykorában nem volt nála vonzóbb, eszményibb Siegmund, és azóta se nagyon van.


Részlet a legendás Chéreau-féle Walkürből, Todesverkündigung

Nagyon jó rendezés volt amúgy. Kidobálta a sok mitikus sallangot, szárnyas sisakokat, pátoszt, és az egészet egy késő 19. századi polgári/munkás környezetbe helyezte, az ipari forradalom idejére. Akkoriban óriási felháborodást keltett, mai szemmel egészen békebelinek tűnik. Fő erénye, hogy az ágáló istenek és félistenek emberivé, szerethetővé válnak. Kedvenc Wotanom is ebben az előadásban van.